|
 Szenvedélyes precíziós zúzda
Friss csapat, egyszerre modern és archaizáló zenével, széles stílusbeli spektrumon a lírától az ultramodern precíziós zúzdáig – ez a Babylon 2007-ben, és az ő új, hatszámos EP-jük. A kritikus hasonlítgatni próbál, de folyton-folyvást beletörik a bicskája – és ez jót jelent. Lássuk hát a részleteket…
A Babylon együttes 2005. novemberében alakult székesfővárosunkban, fennállásuk röpke két esztendeje alatt pedig voltak már hónap zenekara rögtön 2005 decemberében, nyomultak úgy a klubokban, mint a különböző tehetségkutató rendezvényeken. Második hanganyagukat, mely idén júniusban látott napvilágot és jelen recenzióm tárgyát képezi, teljes egészében házi körülmények között készítették, beleértve a felvételt és a keverést is. Hatásaik között említik a Creed, az Alter Bridge, a Killswitch Engage, az EDDA, a Staind, a System Of A Down és a Dream Theater zenekarokat, melyek hatása ugyan tetten érhető, a végeredmény mégis valami egyéni, szenvedélyes és kőkemény rockzene, mely igazából semmihez sem hasonlítható.
   
A zenekar b-j: Köteles "Lea" Leander: ének, billentyű, gitár; Borbély "BoCsa" Csaba: gitár, dalszerzés; FoX: dobok; Cserdi Imre: basszusgitár Elindulok Iszonyat szögeléssel indít a nóta, sodor a tempó, a ritmusszekció és a gitárok tökéletes egységben, lelki szemeim előtt egyik nagy kedvencem, a Disturbed sejlik fel a halálpontos riffelés, és a lábdob-ritmusgitár összjáték hallatán, az énekes ordít, ahogy kell, majd kissé megnyugszik a banda a verzék erejéig, hogy aztán újra bedurvítsanak a refrén alatt, s ha lehet, ezt még tovább fokozzák, Leander már-már hörög. Kapunk jó kis kompakt gitárszólót is, öröm ilyet hallani modern metálzenében. Annak ellenére, hogy a felvétel bevallottan házi készítésű, minden hangszer tökéletesen érthetően és dinamikusan szól, a hangszínek is nagyon eltaláltak. Egyetlen kifogásom talán Leander énektémáival lehet a verzék alatt, e dallamok kissé sutának tűnnek, bár a lehetőségeket jól kihasználta, s mozgástere igen korlátozott volt az adott harmóniarendszerben – a refrének már szépen íveltek, nem is beszélve az igen férfias ordításról a bevezetőben és a refrének második felében. A hangszeresek kiválóan teljesítenek, remek indítása ez a mini-albumnak. Fal (remastered) Repríz a banda előző hanganyagáról, melyben lírai oldalukat mutatják meg, a nóta az elmagányosodásról, elidegenedésről szól, Leander igen kellemes billentyűs munkájával. A gitár szép tiszta hangszínen bontogat, - bátorkodjon szabad hozzátennem, hogy számos amatőr rock-zenekari produkció a suta tiszta gitárhangszínek okán veszít sokat esztétikai értékéből, ennél csak a sokszor kriminális torz hangszínek rosszabbak, de erről itt szó sincs – FoX dobolása a lassú tempó ellenére is igen konkrét és dinamikus, ahogy kell. Ismét kapunk gitárszólót BoCsa jóvoltából, most a témának megfelelően nagyobb dallamívvel. Nem egy virtuóz a manusz, de a darab funkcióját tökéletesen ellátja (legalább nem akar többnek látszani, mint amennyi). Egyetlen kifogásom talán az enyhe képzavar okán lehet a dalszövegben, miszerint egy fán keresztül el lehet jutni valahová, ez nálam némi fennakadást okozott a rendszerben – az inkriminált strófa meghallgatható a zenekar honlapján, MySpace oldalán, illetve a lemezen – de ez legyen az én személyes szociális problémám. Nem volt hiába Újabb zúzós darab, nagyon pozitív kicsengésű – „öntsünk lelket a rockerekbe” jellegű – dalszöveggel, kifogástalan hangszeres játékkal. Még gitárszólót is kapunk, bizony, ezen felül pedig, külön dicséret illeti a zenekart a hátérben meghúzódó gitárszólam tremolós hangzásáért a refrénben – egy sokkal magasabb esztétikai szintre emeli az egész dal hangzását – az én fülemnek legalábbis nagyon kellemes volt, zseniális húzás, gratulálok, fiúk! A tremolós gitárszólamot az utolsó refrénben FoX mennydörgésszerű lábdobjai helyettesítik, s ha már mennydörgés, hadd említsem meg Imi basszusjátékát, aki mindvégig a háttérben, de kiválóan teljesít – a Babylon muzsikájára nem jellemzőek az olyan kiállások, mikor a basszus egyedül marad, megvillanni tehát nem tud, a kolléga mégis alázattal és precízen teszi a dolgát, köszönet érte! Az élet Ha lehet, a zenekar még durvábbra veszi a figurát, ezúttal a szöveg a muzsikusok küldetéséről szól, a muzsika pedig, különösen Leander énektémái a dal első felében, már-már hardcore előadókat juttatnak eszembe. Ezt jól ellenpontozza a refrén dallamossága, majd újra zúzda következik. FoX dobolását tanítani kéne, hölgyeim és uraim! Ahogy ez az ember szögelni bír, az nem mérhető magyar mércével – nem is beszélve a remek dobhangzásról. (Ugye nem dobgép fiúk, ugye?  ) Az utolsó refrénben megütött dallamos hangulat a nóta végéig kitart, miközben úgy érzem, a dal semmit sem veszített keménységéből. Ez legfőképpen a profi hangszerelésnek köszönhető – nem tudom, kitől tanulták a fiúk, de jól megtanulták, az egyszer biztos! Eddig tartottak a lemezen a saját nóták, most pedig feldolgozás-blokk következik.  A lemez borítója 2007-es lemezén a csapat a Karthago életművéből szemezgetett. Elsőként az Apáink útján című kompozíció került feldolgozásra – sokan elmondták és sokszor kritikusok, hogy feldolgozni igazából csak úgy lenne szabad, ha a feldolgozás legalább ugyanannyira jó, mint az eredeti, ha a feldolgozó művész hozzá tud tenni az eredetihez, anélkül, hogy elvenne belőle – itt ez a kritérium maradéktalanul megvalósul, hölgyeim és uraim! Noha Leander egyes énektémái nem a leghűbben követik Takáts Tamás dallamait (amik azért valljuk be, zseniálisak), felnő a feladathoz, és hitelesen interpretál, a dal nem veszít értékéből, már ami a vokális munkát illeti. A hangszeresek pedig, abszolút értéknövelő módon teszik hozzá a maguk részét, a gitárhangzás abszolút high tech, mai atmoszférát adva a nótának, a gitárszóló is kellően frappáns, a hangzása kitűnő, a basszus betonoz, a dobok pedig… mi van ezzel a FoX gyerekkel, kérem szépen, cséphadarót szereltek a kezébe-lábába? Megint zseniális, amit művel! A feldolgozásba belefér még egy speed metálos galopp is, abszolút koherens módon a nóta többi részével. Requiem A magyar rock-történet egyik legszebb, legfelemelőbb pillanata, ezúttal egy szál zongorára interpretálva, Leander előadásában. Egy ilyen feldolgozásnál kardinális kérdés, hogy az egy szál hangszer, amit hallunk, kellemes-e a fülnek, át bírjuk-e adni magunkat a zene üzenetének. Privát megítélésem szerint úgy a zongorahangszín, mint a háttérben meghúzódó szinti-szőnyeg hangszíne sem a legjobb választás, de lehet, hogy ez a legtöbb, ami Leander hangszeréből előcsalogatható volt, legyünk hát nagyvonalúak, fókuszáljunk inkább a pozitívumokra. Mert az van, bővében! Leander szenvedélyesen, érzelmesen énekel, hűen közvetíti a dal üzenetét, a csapat háttérvokálja is nagyon kellemes. Ez a dal így, levezetésnek tökéletes, elegáns, méltó lezárása egy több mint tehetséges zenekar több, mint ígéretes kislemezének. Illés Norbert „Twangman”
twangman[kukac]zenesz.info Kapcsolódó oldalak:
A Babylon együttes honlapja:
http://www.babylonmusic.hu
A Babylon ROZÁL kebelén: http://www.zenesz.info/index.php?option=com_wrapper&Itemid=72&&zenkar=Babylon
Babylon a MySpace-en:
http://www.myspace.com/babylonband
Találatok: 1684
|
Szubjektív - lemez 
