|
Neked szól ez a rész, ha a jazz-t kevésbé ismered. Összeírtunk néhány fogalmat magyarázattal együtt. Persze ez itt egyáltalán nem tudományos igényû szótár, csak egy kis kóstoló. Jó tanulmányozást!
Jazz - Az általunk legjobbnak tartott megfogalmazás a következõ: a jazz legfõbb jellemzõi a sajátos harmóniavilág, az improvizáció, és a swing ritmus. A jazz-t legjobban a harmóniákról lehet felismerni, ami a klasszikus zenéhez közel áll, de attól sok helyen eltér. A jazz a legtöbb mai zenei stílushoz hasonlóan a blues-ból fejlõdött ki. Standard - a jazz örökzöldjeit hívják így. A mai zenekarok elõszeretettel játsszák õket, hiszen szépek, és minden zenész bele tudja vinni a zenébe saját kreativitását, a dallamot átfogalmazva a saját íze szerint. A standard-ek között van énekes, és ének nélküli (instrumentális) egyaránt. Swing - Hát, ez az a fogalom, amit nehéz leírni, ezt érezni kell! Ez egy lüktetés a zenében, amit elsõsorban a dob, és a basszus hangszer ad. Ha fogsz egy kanalat, és egyenletes idõközönként ütögetni kezded vele az asztalt, akkor az egyenes ritmus. Ha minden második ütést egy kicsivel késõbbre teszel, miközben a többi ütés a helyén marad, akkor swing-esedik a ritmus: | . . . | . . . | . . . | . . . | ...helyett... | . . . . | . . | . . . . | . . | Ezt a ritmusvilágot elsõsorban a jazz használja, de persze máshol is elõfordul. Funky - Ez egy igen "laza" zene. Ahangszerek a ritmusra koncentrálnak, és egymást jól kiegészítve bonyolult ritmusképleteket alkotnak. A zenének ezért abszolút egyedi lüktetése van, bár a 4/4-es ütem általában megmarad. Szokták rá mondani, hogy "rejtsük el az 1-et!", mert a ritmika néha olyan bonyolult, hogy laikus fül nem is hallja, hol kezdõdik az ütem. Latin - Ha már láttál Riói Karnevált, vagy latin-amerikai táncversenyt, akkor biztosan hallottál már szambát, rumbát, bossa-novát. Ezek jellegzetességei az egyedi ritmusok, nagy szerepet kap bennük a stílusra jellemzõ ritmika, amit fõként a kísérõ hangszerek valósítanak meg. Improvizáció (rögtönzés, szóló) - A jazz-ben alapvetõ, hogy a számok nincsenek teljesen megírva. Általában adott a téma (vagyis a dallam), és hozzá az akkordmenet, a harmóniák, de nincs megkötés arra, hogy az akkordokat pontosan hogyan kell játszania a kísérõ zenésznek. Ugyanígy a stílus keretein belül szabad keze van a basszushangszernek, és a dobnak. Persze a zenészek elõre megegyez(het)nek bizonyos dolgokban, és egymásra is figyelnek, hatással vannak játék közben. A téma után következnek általában a szólók. Ilyenkor a szólista a témából, és annak harmóniáiból kiindulva saját dallamot "ír" játék közben, a többiek pedig figyelnek rá, és kísérik. Végül a szólisták után a zenekar ismét az eredeti dallamra tér vissza, és ezzel lezárják a számot.
Úgy kell elképzeli a jazzt, mint egy kifestõkönyvet: a zenészek döntik el, hogy éppen akkor, éppen ott hogyan színezik ki a számot. Ettõl lesz egyedi minden egyes alkalom! Jazz-Rock / Fusion - A rockzene elõretörését annak idején sok nagy jazz zenész kísérte érdeklõdéssel (többek között Miles Davis is), sok zenekarban keveredni, "fúzionálni" kezdett e két mûfaj. A jazz-es harmóniákat, és dallamokat rock-os kisérettel adják elõ. Itt többnyire nincs swing lüktetés, de az improvizálás megmarad. Az eredmény egy "húzós", keményebb megszólalású, de mégis intelligens zene. Blues - Ezt a stílust mindenki ismeri, aki látott már farmerreklámot  , ezért inkább nem sorolom fel a jellegzetességeit. Az afro-amerikai népzenébõl alakult ki, a jazz elõfutárának lehet nevezni. Tulajdonképpen ez jazz, de sokkal több kötöttséggel, vagy inkább jellegzetességgel. A jazzben sokszor alkalmazzák a blues-os elemeket, persze egy kicsit kibõvítve, megcsavarva. Jazz-es akkordok / harmóniák - Ahhoz, hogy ezt megértsd, kell némi klasszikus zenei ismeret. A klasszikus zene nagyon leegyszerûsítve hármashangzatokból álló kadenciák (zárlatok) egymásutánja. Például: F dúr - G dúr - C dúr , vagy F moll - G dúr - C moll. A jazz három dologban tér el ettõl. Az egyik, hogy az elsõ akkord (a szubdomináns) a negyedik skálafok helyett a második fokon helyezkedik el. Ez a klasszikus zenében is elõfordul, de a jazz-ben ez az általános. Második: a hármashangzatok helyett a jazz szinte csak négyeshangzatokat használ. Példa: D moll7 - G 7 - C major7. Harmadik: az akkordok hangjai nagyon gyakran alterálva (vagyis bõvítve, szûkítve) vannak. Példa: D moll7b5 - G 7b9 - C moll7. Tulajdonképpen az akkordok adnak támpontot a jazz-ben, hogy az improvizáló zenész milyen skálákat használjon, mire építkezzen. Végül egy-két név a régi hírességek, és a mai neves jazzisták közül:
Louis Armstrong
Dizzy Gillespie
Charlie "Bird" Parker
John Coltrane
Miles Davis
Thelonious Monk
Oscar Peterson
Wes Montgomery
Ella Fitzgerald az újabbak közül:
Pat Metheny
Keith Jarrett
John Scofield
Jaco Pastorius
Jack DeJohnette
George Benson Elkövette: Makrai Balázs - Országh Attila Band
http://w3.enternet.hu/mbha/oab/
Találatok: 5823
|
Zeneelmélet 
