Peter Gabriel Neil McCormick-kel beszélget a zene jövőjéről
2008. Június 09.
"Rock szupersztár lévén, Peter Gabriel kulcsjátékosa a gyorsan fejlődő digitális zenei világnak. Legutóbbi projektjéről beszélgettem vele, illetve a zene jövőjéről a Telegraph számára. Egy éles elméjű idealista, akit nagyon érdekelnek az új technológiák, az érdeklődésének középpontjában pedig az áll, hogy változtathatja meg a digitális technológia, nem csak a zenei, hanem az egész világot, hogy teheti jobbá..."
hirdetés
Egy újságcikk csak felületesen érintheti ezt az átfogó témakört, tehát azoknak, akik kíváncsiak Gabriel (kissé technikaibb jellegű) gondolataira a zenei világot érintő radikális változásokkal kapcsolatban (illetve érveire, politikájára), úgy gondoltam, jobb, ha egy teljesen különálló cikkben lát napvilágot az érdekes interjú ezen része.
Nagyjából optimista vagy a zenei üzlet jövőjével kapcsolatban?
Kimondottan optimista vagyok. Elérhetővé válnak kis és nagy művészek direktben egy adatbázis kapcsolaton keresztül a rajongók részére, ami korábban nem volt lehetséges. Végre lehetőség nyílik arra, hogy fejlődő zenészeket támogassunk. Az Incredible String Band bejött a Real World stúdióba és 120 rajongót szerzett, akik fejenként 60 fontot fizettek nekik. Ebből a pénzből fedezni tudták a stúdióidőt, elkészítették a lemezüket, lebonyolítottak egy web-es közvetítést, és hirtelen bekerültek a zenei üzletbe, egy 120 fős bázissal. A régi modell szerint, az A&R azt mondhatta, hogy el kell adnod 100 000 lemezt ahhoz, hogy létrejöhessen a szerződés. Szóval ez azt jelentheti, hogy százszor annyi zene születhet.
A rögzítő stúdiók egyre kevesebbet érnek, mivel az emberek sokkal többre képesek otthon. Ebből adódik, hogy egyre többen dolgoznak különböző projektekkel, növekszik az olyan előadók száma, mint Damon Albarn, akinek nem kell egyszerre csak egy dologgal foglalkoznia. Létrejöhetnek mindenféle együttműködések, különböző hajtások, kísérleti zenék, és a digitális forradalom által gazdaságilag engedélyezett kreatív reneszánsz. Úgy gondolom ez csak a kezdet, de nem hiszem, hogy már mindent látunk.
A legégetőbb kérdés, hogy ki fog ezért fizetni egy letöltő környezetben, ahol az emberek egyre inkább elvárják az ingyenes zenét.
Mostanában az albumok három-négy különböző formátumban jelennek meg, egyszerre, az ingyenestől az egyedi kézzel készített változatokig. Ennek előfutára a Radiohead modell volt, mivel az emberek 60 százaléka nem fizet, viszont nekem és még 400 000 másik embernek kell a dupla vinyl gyűjtői kiadás. Negyven font egy darab, és a Radiohead is jól jár. Ez nagy dolog, de csak névvel, és garantált közönséggel oldható meg, azonban, szerintem jól látszik, hogy a fizetős és az ingyenes megoldások jól megférnek egymás mellett. Ezzel a megoldással valójában senki nem elégedett jelenleg. Ha valakit rá akarsz venni arra, hogy a zsebébe nyúljon, biztosnak kell lenned abban, hogy az meg is éri neki.
Az összeomló album eladások és az egyszerű szám letöltések ellenére, van még egyáltalán jövője a nagylemezeknek?
Véleményem szerint az album, a dalcsokor gyűjtemény, amelyet az előadó együtt szeretne megjelentetni, valamilyen módszer szerint összeválogatva, nem fog kihalni, de nem lesz akkora dominanciája, mint korábban volt, és talán, inkább támogató szerepe lesz az eddigi vezető szerepe helyett. Ez egy pénzügyi modell volt, amelyre a zenei ipar épült. Ennek már vége, azt hiszem. Viszont vannak ezek a feljövőben lévő formák, és úgy gondolom, jó dolog, ha az ember kipróbálhatja a dolgokat, és maga döntheti el, mi vált be neki a legjobban.
Ha az erő mindinkább az előadók kezében öszpontosul, milyen jövő vár a lemezcégekre?
Azzal vitatkoznék, hogy ez a lemezcégek ügye, viszont, mint egy kiszolgáló ipar, és nem mint tulajdonos cég, ahol, ha jól csinálják a dolgokat, legyen az finanszírozás, A&R, marketing, promo, disztribúció, akkor ezeket a dolgokat külön kínálhatnák az előadóknak. A dolgokat az bonyolítja, ha egy előadónak nagy befektetésekre van szüksége a lemezcégtől. Mindig is ez volt a kulcs pillanat, amely égisze alatt a fauszti szerződések megszülettek.
Kis lemezcégként, én is belátom, hogy így korrekt. Ha valaki pénzt fektet egy előadóba, ezzel hazardírozva, jó esélye kellene legyen, hogy megérje neki, ha az működik. Sajnos a legtöbbször ez nem így van. Én inkább felnőttként kezelem az előadókat, és szolgáltatást nyújtok nekik, minthogy egyfajta szülői szerepben tetszelegjek, ahogy az tradicionálisan megszokott volt a zenei üzletben, ahol valójában sok mindentől visszatartották az előadókat.
Az élő fellépések sokkal fontosabbak lettek, mint eddig bármikor, mivel ez az utolsó olyan zenei élmény, amelyet valójában nem lehet digitálisan reprodukálni. Ott kell legyél, hogy megéld a kölcsönhatást az emberekkel…
Van egy barátom, egy olasz tervező, Gaetano Pesce, ő mondta a következőt: a jövőben a szépség a tökéletlenségben fog bízni. Mivel a világon, ahol minden több mint tökéletesen lemásolható milliószor, a tökéletlen emberiség hirtelen sokkal érdekesebbé, illetve egyedülállóbbá válik. Az a legjobb egy élő fellépésben, hogy az emberek időnként hibáznak, de különbséget tudunk tenni egy jó, és egy rossz este között, érezzük, ha egy buli működik, és azt is, ha nem. Szóval én tényleg hiszem, hogy a digitális világ sokkal különlegesebbé teszi az életet.
fotó: telegraph.co.uk
Az eszközön adóztatható zene, vagy az ISP (Internet szolgáltató - a szerk.) szint a megoldás?
Abszolút nem hiszek az általános megállapodásokban, mivel az előadók a láncolat legvégén állnak. Emlékszem, amikor az MTV elkezdett fizetni a lemezcégeknek a videók használatáért. A jogdíjunkat a lemeztársaságok visszatartották a videók legyártására, azonban nem mi voltunk a videók tulajdonosai, így semmit nem kaptunk. A zenei piac híres volt a jövedelmek kétes felosztásáról, a tiszteletdíjak hajlamosak voltak eltűnni, mielőtt az előadókhoz kerülhettek volna. A digitális világban a fizetés azonnal megtörténik, a lemezcégek megkapják a pénzt, aztán az előadók nem látnak belőle semmit, vagy csak egy nagyon kis hányadát. A legtöbb előadó, aki nyélbe tud ütni mostanában egy 50/50-es megállapodást, annak volt olyan támogatója, aki pénzzel tudott segíteni, és keményen dolgoztak, így nem érzik rosszul magukat. Azonban akinek egy 80/20, vagy egy 90/10, esetleg egy 100/nulla arány jut, azok nem lesznek túl boldogok.
A mobil eszközök megjelenhetnek az új lemezboltokban?
Jelenleg a mobilitás előnye az, amiért az emberek fizetnek. Idétlen összegeket fizetnek süket csengőhangokért, miközben mások semmit sem fizetnek az egész dal letöltésekor. Ez egy sokkal inkább kontrollált rendszer és valójában az internet jövője. Az Elders project részeként, Muhammad Yunus létrehozta a Grameen Phone-t, ezzel megteremtve a telefóniát lent Bangladesben. A 110 milliós populációból jelenleg 30 millió embernek van telefonja, ami 18 hónap alatt 50-60 millióra változhat. A digitális vízválasztó ledölt.
A telefongyártók elkezdték különálló képernyőkkel és számítógép kiosztású billentyűzettel ellátni a telefonokat, így ez lehet az univerzális PC, szerintem. Amikor 6-7 milliárd embernek lesz telefonos elérhetősége így, vagy úgy, ez lesz a központi kommunikációs eszköze bármelyik elektronikus adatnak a jövőben, beleértve a zenét is.
Szóval a zene jövője jónak tűnik neked?
Komolyan úgy gondolom, hogy az evolúciónk szélsőségesen új idejét éljük. Lehetősége van bárkinek, a bolygó bármelyik részén közvetlenül kommunikálni szinte akárkivel, és adatot cserélni bármiről. Alapvető fejlődés az, hogy nem csak a szórakozásunk módját kezdtük el befolyásolni, hanem a irányításunk módját is. Ahogy az Avaaz-zal, amely egy on-line kampány szervezet. Amikor a tibeti gyilkosságok történtek, tíz nap alatt 1,5 millió ember írt alá egy a kínai kormánynak szóló petíciót. Azt hiszem, most könnyedén fordítható 150 millióra, tíz év alatt. A demokrácia az emberek szavazatairól szól, de ez csak négy, vagy több évenként az valójában, aztán meg kell bízni a megválasztott csapatban. Így ez is egy módszer, hogy az emberek kifejezhessék önmagukat különböző módokon, nem csak alkotóilag, hanem politikailag is, amelyre korábban nem volt lehetőség. A fentről le / lentről fel ellentéte hatalmas. Azt hiszem sokkal nagyobb, mint azt az emberek gondolnák.
"Rock szupersztár lévén, Peter Gabriel kulcsjátékosa a gyorsan fejlődő digitális zenei világnak. Legutóbbi projektjéről beszélgettem vele, illetve a zene jövőjéről a Telegraph számára. Egy éles elméjű idealista, akit nagyon érdekelnek az új technológiák, az érdeklődésének középpontjában pedig az áll, hogy változtathatja meg a digitális technológia, nem csak a zenei, hanem az egész világot, hogy teheti jobbá..."
