Több interjúban és blogban tett (kisebb) utalásokat Steve Lukather a Toto együttes feloszlására vonatkozólag. A keményvonalas rajongók vették az adást, DE sok ember nem, és ez utóbbiak nem hinnék el a hírt, ha nem magától Stevetől hallanák. Itt olvasható tehát Luke nyilatkozata a Toto-korszak lezárásáról.
hirdetés
A SteveLukather.net alapján
2008. június 6. Péntek Szerző: Arend
Steve Lukather: „Szeretnék hivatalos nyilatkozatot tenni, mivel záporoznak a különböző e-mailek és számos weboldalon olvashatók spekulatív dolgok. Tény, hogy elhagytam a Toto együttest. A Toto többé nem létezik. Ezt a turnénk utolsó szakasza előtt mondtam meg a fiúknak.
Volt köztünk némi nézeteltérés, hogy hogyan működjenek a dolgok. A másik tény, hogy én voltam az egyetlen tag, aki a legelső próbától az utolsó fellépésig jelen volt, ez utóbbi úgy egy hónapja lehetett. Amikor Jeff meghalt, mindegyikünknek egy része vele halt. Hajszoltuk a sikert és nagyszerű időket éltünk át együtt. Simon egy bajnok volt, aki a legnehezebb időben jött Jeffet helyettesíteni. Bobby 16 éven át nem volt a zenekar tagja, utána visszajött – a többi énekes történetét ismeritek. Bobbytól függetlenül, Joe volt az egyetlen srác, aki tényleg közénk való volt, hiszen ő is gimnáziumi haverunk volt. Félreértés ne essék, nem akarom Bobbyt megsérteni.
Amikor Dave visszavonult, az IGAZÁN nehéz volt számomra, mivel együtt kezdtük el a bandát annak idején. A Pokolba is: 35 éve, ha a gimnáziumi éveket is hozzászámoljuk, hiszen a csapat magja ott jött össze. Mikor Mike megbetegedett, és el kellett hagyjon minket, az volt számomra a vég. Ha már nincs egy Paich vagy legalább egy Porcaro, hogyan hívhatjuk az egészet Totónak? Keserédes volt ez számomra, hiszen végre turnézhattam kedves barátommal, Leland Sklar-ral, aki egy élő legenda, és akit 19 éves korom óta ismerek. Sokat nevettünk, és nagyszerűen éreztük magunkat.
Megmondom az őszintét: elegem lett. Ez NEM egy szünet. Ez itt a vége. Nem tudok már kiállni és rezzenéstelen arccal játszani a Hold the Line-t. Többé nem vagyok rá képes. 19 voltam, mikor felvettük azt a lemezt. Most 50 elmúltam.
A legnagyobb tisztelet hangján tudok csak szólni azokról a srácokról, akik az évek során tagjai voltak a bandának. Nagyszerű pályát futottunk be és rettentő sokkal tartozom nekik az élményekért és a sikerért, melynek közösen részesei voltunk. Kitartottunk keményen annak ellenére, hogy a világ leggyűlöltebb bandája voltunk sok úgynevezett „rock kritikus” részéről. Álltuk az ütéseket és tovább nyomultunk. A lemezcégünk régi elnöke, Donnie Ienner tönkre tett minket az USA-ban azzal, hogy nem adta ki a lemezeinket és nem engedett el minket több mint 10 ÉVIG! Ez tényleg visszavetett minket. Hogy miért tette ezt? Őt kellene megkérdeznetek, mert mi sosem tudtuk meg. Azt hiszem, egyszerűen nem tetszett neki a zenénk vagy a pofánk. Sosem tudjuk meg.
fotó: Hekli Andi (2006., PeCsa)
Az USA hátat fordított nekünk és igen nehezemre esett nekem mindeközben végig mosolyogni. Ez csak egyre gyűlt bennem, mint egy fekély vagy daganat, magamat bántottam és végül őszintének kellett lennem magammal – egy cseppet sem voltam emiatt boldog. A jelenlegi legénység tagjai ennél jobban már nem is különbözhetnének egymástól – az egyetlen közös a zene szeretete. Ez NEM az a gimnáziumi zenekar, testvérek zenekara, amit a ’70-es években elkezdtünk. Varázslat volt közöttünk, egy volt a humorunk és a világlátásunk. Valahogy ez elveszett. Ez nem az új tagok hibája. Ez az, ami.
Egyszerűen nem tudom tovább csinálni, 50 évesen újra akarom kezdeni és megpróbálni egymagamban. Mint az egyetlen eredeti tag, aki SOSEM lépett ki és sosem hagyott ki EGYETLEN bulit vagy lemezfelvételt sem, arra jutottam, megtehetném egymagam, amíg tehetem, hiszen most jött ki az új lemezem, egy új zenekarom, ami egyszerűen hihetetlen, és egy lekötött turné, ami 2009. nyár végéig is eltart majd, és azon is túl. A lemezem címe mindent elmond. Örökké változó idők.
Ma eszmét cseréltem erről lélektestvéremmel, alapító tagunkkal, David Paich-el. Azt írta vissza: „SZABADOK VAGYUNK”! Nevetésben törtem ki. Azt hiszem, ő sem gondolta már többé, hogy ez a zenekar a Toto.
Nincsenek bennem rossz érzések a többiekkel kapcsolatban egyáltalán. Csak és kizárólag a legjobbakat kívánom nekik az életben, és biztos vagyok benne, hogy itt vagy ott összefutunk még és megöleljük egymást, legalábbis remélem.
Tehát ennyi volt. Remélem, eljöttök a koncertjeimre és köszönöm a 31 éven át tartó barátságotokat.”
Kiegészítés, 2008. június 8.
Steve Lukather: „Hé, emberek! Úgy néz ki, tűzvihart indítottam el. Nem állt szándékomban. Igazából csak meg akartam magyarázni a döntésemet. A Hold the Line-ra vonatkozó megjegyzésem egy kicsit nyersre sikerült, és keményebbnek látszik, mint ahogy én azt értettem. Átvitt értelmű kijelentés akart lenni. MINDEN dal NAGYON-NAGYON kedves számomra és a többiek számára is. Sajnálom, ha köcsög módon nyilvánultam meg. Visszavonnám ezt a kijelentésemet. Egy kicsit ODAKOZMÁLTAM már tőlük, de hát, ezek óriási slágerek és ki vagyok én, hogy ilyen hülyeségeket beszéljek. Sajnálom. TI tettétek azzá a Totót, ami, és itt voltatok nekem is. Remélem, ez a jövőben is így lesz.
Emellett, a legmélyebb tiszteletem a többi zenekari tagé, és nem akartam, hogy ez esetleg máshogy tűnjön. Ez egy személyes döntés volt, amit meg kellett hoznom, és amúgy is mindannyian tudták már az utolsó turné előtt.
Meg szeretném köszönni mindenkinek a jókívánságokat és a megértését. Ez NEM egy gyűlölet szülte döntés, egyáltalán. Hosszú ideje érlelődött bennem és a körülöttem élőkben. Dave Paich és a Porcaro család teljes mértékben megértettek és meg is kérdeztem őket, mielőtt nyilatkoztam. Csupán rengeteg e-mailt kaptam a megjegyzéseim miatt és így tudatni akartam veletek az érzéseimet. Más emberektől más véleményeket fogtok hallani, de az arra vonatkozó spekuláció, hogy MIÉRT ÉN léptem ki egyszerűen nevetséges, hacsak nem ismersz engem vagy valakit a bandából, és akkor is, egy ember igazsága az nem a másiké, az esetek nagy részében.
Van, amikor az embernek egyszerűen tovább kell lépnie.
Remélem, hogy látlak még titeket valamelyik koncertemen és remélem, lehetünk még barátok. Tudom, hogy néhányan most haragszotok rám. Azt hiszem, ezen nem tudok segíteni. Aki IGAZÁN ismer, az tudja, mit érzek.
Sajnálom, ha bárkit is felbosszantottam. A zene tovább él. Nagyon büszke vagyok arra, amit az évek során tettünk, és sajnálom, ha úgy hangzott, mintha nem lennék erre büszke.
Legyen egy nagyszerű napotok!
Luke."
én is voltam már tobbszor is toto koncerten,mert 1978 ota imádom oket,sajnos várhato volt ez a válás.A tobbiek kibuktak a hosszu turnén. Luke pedig megy tovább és ennek orulni kell a tobbi majd megoldodik.Szerintem ok még fognak játszani...Sziasztok .Fight for good music!!!!
Vendégek
2. 2008.06.14. 10:03
Nemár ): Még jó, hogy 2006-ban elmentem itthon a koncertre.... Nagyon szomorú vagyok most, a legutolsó Toto lemez egy mestermű.