|
 Nyereségvágyból elkövetett munkatevékenység miatt kihagytuk a szerdai és csütörtöki fesztnapokat. Szóval péntek reggel fotós cimborámmal vételeztünk egy "szecsuán" tipusú eldobható sátrat Soroksáron és nekivágtunk a Mediterráneum legészakibb pontjának. Már ha boroztunk volna. De sörpártiak lévén Skandinávia egyik nagyondéli sörvidékére érkeztünk...
Presspassok átvétele és tanyaverés után bezuhantunk a morcos fülöp tulajdonát képező Café színpad félhomályos és képlékeny atmoszférájába. Napra. A Barbaro-ból ismert gitáros-énekes Both Miklós és Bobár "Boby" Zoltán virtuóz villanásai, skatulya nélküli etno-highline. Másfél óra múlva Másfél, filhallást beindító hangolás után átlagosan átlagos zenélés, hiányzott a lány-a-csellóval. Nagyon.
Nagyszínpad, Juliette Lewis & the Licks. A csaj, ismert kultfilmjei óta, nálam az éhes és széttépni való punci szinonímája. Meztelen talpak és lakknaci, ismeretlenül is ütős rockzenével. A hangosítás minősége és Juliette rekedtes orgánuma miatt igazi kihívás volt kihámozni a szöveget a zajtengerből.
Galéria megnyitásához klikk a fotóra!
fotó: Sallai András
Fotózás céljából átballagtunk a Jim Beam sátorba, ahol Laár Bandi KFT-nek nevezett szellemi kivetülése töltögette a humán tudatokat, slágerek és tompikás grimaszok a la carte, a zenekar megpróbált fürdőzni régebbi dicsfényekben, nem is sikertelenül. A tarisznyából - két szám között - előkerült egy magas fekália-tartalmú költemény is, a közönség lelkesen fogyasztotta...Mi célba vettük a malátabárt.
Péterfy Borit először filmen láttam, aztán színpadon és végül koncerten, az Ördögökkel. Mért is "kapott" saját zenekart? Aki meghallgatja valamelyik Love Band koncertet tudja a választ. Visítozó lányok és üveges tekintetű férfiak egy huszonévesnek látszó díva előtt, aki mellesleg '69 óta osztja meg velünk ezt a bolygót. Hmm. Ez kizárt dolog. Vagy a lélek fiatalítja a testet és a szellemet. Mindenki döntse el maga. State of the art.
India színpad aka Gouranga sátor. Béke, harmónia és szeretet, ahol kőpunkok és rasta-arcok ráznak trash és death-metal alapú hörgéslavinára. Kib.szott mantra és ételosztás. A sátor hátsó sarkában felfedezhető színes szövetekbe burkolózott szerzetesek szemében csillogó apokalipszis. Elmehetnénk az E-misszió zöld sátrába is egy "mindenki gyújtson fel még egy erdőt" feliratú pólóban. Nem megyünk. Alvás egy szűk, rövid, alacsony, keskeny, kemencemeleg, sátornak csúfolt műanyagbuborékban.
Másnap nem is olyan nagyon másnaposan a kempingben heverészés helyett felfedezünk egy Sárospatak melletti, "Tengerszem"-nek nevezett régi malomkőbányát. A visszaúton Szegi falucskában házisörre bukkanunk, kegyetlenül keserű de jéghideg. Nem akaródzik mozdulni, nemcsak a házigazda leányzó miatt.
Pepsi színpad, Kiscsillag. Fél nagyszínpadnyi közönség egy kis hangtérben, virtuális teltház, Lovasi fun és szabadidő-zenekar.
DeWalt szerszámgép sátor, Watch My Dying, vasalt fehér ingű, megváltó fenotipusú énekessel, pokoli hangerővel. A kötelező életképek és zsánerfotók után elvonulunk vacsorázni.
Tankcsapda, záróbuli, arénahangulat. Sorjáznak az ismert dalok, az embertömeg együtt énekel a bandával, a nagyobb lángnyelvek hőjét harminc méterről is érezni. Nem tudom miért vártam valami spontán, improvizatív, formabontó zúzást Tankéktól, annál nagyobb volt a csalódás. Végig az az érzésem hogy a koncert pontos koreográfia és menetrend szerint zajlik, az utolsó akkordig és füstfelhőig. Ettől függetlenül zajos volt a siker, anélkül hogy Lukácsék egy másodpercig ünnepeltették volna magukat. Amit mindig hiányoltam a Tankcsapda hangzásvilágából és ami itt sem volt jelen: a penge gitárhang, az instrumentális szóló. Túl a ritmuson, a dallamon, az ütemen, az ősrobbanás visszhangja. Vannak szólóbetétek a számokban, mert rendes rockdalokban szoktak lenni, de...minek? Hendrix gitárokat éget a sírjában.
Galéria megnyitásához klikk a fotóra!
fotó: Sallai András
Hajnal kettő. A szétnyitható de össze nem csukható sátrat betaposva a hátsó ülésre, nekivágunk az éjszakának és a halálosan csendes Bükk-fennsíknak.
- flycorvus -
Találatok: 704
|
Szubjektív - koncert 
