2009. 09. 25., Cserepesház – Zuglói Smooth Jazz Klub
Kertész Erikát hallottam már a Sealin formációval, amellyel Seal dalokat játszanak jazzesítve, illetve az E.K. Avenue zenekarban, amellyel ismert előadók számait mutatják be, kicsit populárisabb muzsikát játszva. Számomra a legizgalmasabb mégis a Best Newcomers zenekar, amellyel feldolgozás mentes műsort adnak elő, kizárólag saját számokat bemutatva.
hirdetés
A koncert a Zuglói Művelődési Házban volt, ismertebb nevén a Cserepesházban, amely a Zuglói Smooth Jazz Klub helyszíne. A klub keretén belül, minden hónap utolsó péntekén 19.30-tól hazai jazz előadók lépnek fel. (Belépő: 800,- Ft / fő, Diákoknak: 500,- Ft / fő).
Belépve a koncertterembe, kellemes meglepetés fogadott. Kényelmes színpad, fénytechnika, a színpaddal szemben asztalok, a terem két oldalán széksorok. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy a színpad majdnem a terem felét elfoglalta, ami nem tesz jót a hangzásnak, bár így mindenki úgy érezheti, hogy az első sorban ül. Azért nem volt vészes a dolog, de a koncert alatt többször volt olyan érzésem, hogy nem fér el a hang a teremben.
A zenekar alapítója Kertész Erika, aki egy éve írja saját dalait, és végre elkészült annyi számmal, hogy azokkal már egy egész estét ki lehet tölteni. Ezért született meg a Best Newcomers, hogy az egyéb feldolgozásokat játszó formációk mellett legyen egy olyan is, ami csak az ő világát mutatja be. Ugye a jazz nyelve az angol, így ő is angolul írja a dalait. (Csak így zárójelben jegyezem meg, hogy azért kíváncsi lennék, magyarul hogyan szólalnának meg a dalok, mert valljuk be, itthon a saját nyelvünkön előadott számokkal nagyobb közönséget lehet megszólítani.)
A 2008. decemberben alakult zenekar billentyűse, és egy-egy szám szerzője, illetve társ-szerzője Somogyi Márton, akivel Erika a Sealin formációban is együtt zenél. 8 éve foglalkozik komolyabban hangszerével, ezalatt az idő alatt több zenekarban megfordult már és több tehetségkutatón nyert díjakat. Kedvenc zongoristái között ott található Esbjörn Svensson is, ami igencsak hallható néhány számban.
A zenekar legfiatalabb tagja Kárpáti Rita, aki a koncert napján ünnepelte 20. születésnapját, basszusgitáron játszik. Esetében egy kicsit érezhető volt még, hogy hiányzik a színpadi rutin, de nagyon tehetséges. Olyan remek mélyeket hozott néha, hogy csak úgy néztem, amikor szólózott, el sem hittem, hogy ő játszik. Egy ilyen pici lánytól az ember nem vár ilyen dögös megszólalást.
A doboknál Badics Márk ült, aki hiba nélkül hozta az alapokat, szólóit pedig nem húzta addig, hogy azok már unalmassá váljanak. Ő is tagja a Sealin formációnak.
Trombitán és szárnykürtön Tettamanti Tamás hallható, aki szintén több zenekarban játszik. Saját zenekarával, a Tettamanti Témával, progresszív jazzben utazik, ami csak azért érdekes, mert érezhető volt, hogy az elvarázsoltabb témák jobban fekszenek neki. A szólói mellett díszítőelemként is jelen volt mindvégig.
Most, hogy a tagok bemutatásán túl vagyunk, nézzük a koncertet. Mivel ez volt az első fellépésük, amit láttam tőlük, minden meglepetés volt. Csupán három számot ismertem tőlük a Myspace-ről, szóval izgatottan vártam, milyen lesz a többi. Nem kellett csalódnom. Egymás után jöttek a jobbnál jobb szerzemények, amelyeket hirtelen váltások tarkítottak, ezzel tartva ébren a közönség figyelmét. Aki először hallja őket, biztosan meglepődik egy-két megoldáson. A műsor több műfajon átívelt, a poposabb hangzású számoktól a bonyolultabb nu-jazzig, volt minden, mi szem-szájnak (fülnek) ingere. Az eddigi egyértelmű kedvencem, a When Henry Met Jane, egy kicsit keményebben szólt élőben, de ez legyen a legnagyobb probléma egy koncerten.
Ha a technikusok egy kicsit jobban használták volna a fényeket, talán még jobban feldobhatták volna a hangulatot, de ez már nem a zenekaron múlott, ahogy az sem, hogy volt néhány torz hang, illetve gerjedés. Erika a koncert előtt betegeskedett, de ennek a színpadon nyoma sem volt. Talán egy két esetben nem volt olyan tiszta a hangja, mint azt megszokhattuk tőle, de nem volt zavaró.
Nagyon élveztem a műsort, de valami megfoghatatlan mégis hiányzott az előadásból, ami miatt nem volt katarzis élményem. A számok azonban ezzel együtt is működtek, és bár tudom, hogy feldolgozások nélkül nehéz betörni a piacra, erőltetni kell a saját anyagot, mert érezhetően sokkal jobban feküdtek a dalok, nem csak Erikának, aki igazán szívből énekelhette saját szüleményeit, hanem az egész zenekarnak is, mert érezhető volt valami pezsgés a színpadon. Ha még azt is elérik, hogy az a bizonyos láthatatlan fátyol is beborítsa őket, ami valahogy elengedhetetlen a jazz zenekarok esetében, ha még jobban összecsiszolódnak, akkor egészen magasra is eljuthatnak.
Kertész Erikát hallottam már a Sealin formációval, amellyel Seal dalokat játszanak jazzesítve, illetve az E.K. Avenue zenekarban, amellyel ismert előadók számait mutatják be, kicsit populárisabb muzsikát játszva. Számomra a legizgalmasabb mégis a Best Newcomers zenekar, amellyel feldolgozás mentes műsort adnak elő, kizárólag saját számokat bemutatva.
A zenekar alapítója Kertész Erika, aki egy éve írja saját dalait, és végre elkészült annyi számmal, hogy azokkal már egy egész estét ki lehet tölteni. Ezért született meg a Best Newcomers, hogy az egyéb feldolgozásokat játszó formációk mellett legyen egy olyan is, ami csak az ő világát mutatja be. Ugye a jazz nyelve az angol, így ő is angolul írja a dalait. (Csak így zárójelben jegyezem meg, hogy azért kíváncsi lennék, magyarul hogyan szólalnának meg a dalok, mert valljuk be, itthon a saját nyelvünkön előadott számokkal nagyobb közönséget lehet megszólítani.)
Most, hogy a tagok bemutatásán túl vagyunk, nézzük a koncertet. Mivel ez volt az első fellépésük, amit láttam tőlük, minden meglepetés volt. Csupán három számot ismertem tőlük a Myspace-ről, szóval izgatottan vártam, milyen lesz a többi. Nem kellett csalódnom. Egymás után jöttek a jobbnál jobb szerzemények, amelyeket hirtelen váltások tarkítottak, ezzel tartva ébren a közönség figyelmét. Aki először hallja őket, biztosan meglepődik egy-két megoldáson. A műsor több műfajon átívelt, a poposabb hangzású számoktól a bonyolultabb nu-jazzig, volt minden, mi szem-szájnak (fülnek) ingere. Az eddigi egyértelmű kedvencem, a When Henry Met Jane, egy kicsit keményebben szólt élőben, de ez legyen a legnagyobb probléma egy koncerten.
Ha a technikusok egy kicsit jobban használták volna a fényeket, talán még jobban feldobhatták volna a hangulatot, de ez már nem a zenekaron múlott, ahogy az sem, hogy volt néhány torz hang, illetve gerjedés. Erika a koncert előtt betegeskedett, de ennek a színpadon nyoma sem volt. Talán egy két esetben nem volt olyan tiszta a hangja, mint azt megszokhattuk tőle, de nem volt zavaró.
Légy Te az első hozzászóló
