Egy korábbi írásunkban már olvashattatok Maynard Ferguson-ról, a híres kanadai származású trombitás fenoménrõl, aki körbejárta a világot, s egyéni stílusával, kimagasló technikai és szólisztikus tudásával elkápráztatta a Földön élõ zeneértõ közönséget. Ez az önéletrajzi forrásokból táplálkozó cikk most Maynard trombitás karrierjének állomásait, zenekarjait mutatja be, átfogó képet mutatva eddigi életérõl.
Maynard Ferguson a jazz legenda messze felülmúlja az általában ismert „trombitás” szót. Õ egy nemzetközileg ismert, s elismert big-band vezetõ, egy a világ legnagyszerûbb rezeseinek, hangszertervezõ, gyártásvezetõ, hangszerelõ, zeneszerzõ, filmzenék megtestesítõje, és nagyszerû tanár. Maynard háromszoros Grammy-díjas és a Down Beat magazin díjának nyertese.
Zenekarvezetõként igen termékeny volt, ugyanis 60 albumot adott ki. A 40 éven túli öreg diákok listája a zenekarában úgy olvashatók, mintha csak egy listát olvasna az ember a világ jazzhírességeinek lexikonából. Chick Corea, Chuck Mangione, Bill Chase, Bob James, Slide Hampton, Wayne Shorter, Greg Bissonette, Peter Erskine, Joe Zawinul, Willie Maiden és Don Ellis csak néhány azok közül, akik Ferguson zenekarában nevelkedtek. Maynard a swingbõl bukkant fel, és megfordult a jazz, a be-bop, a rock, a funk, a disco és a fúziós zene világában is. Amikor éppen nem játszott a hangszerén, akkor vezényelt, és integetett az embereinek, s közben fittyet hányva mindenre csak élvezte a zenét. A mai napig egy rámenõs, fáradhatatlan ember és rendkívül bõséges a zenei tehetsége. Karrierje során sok különbözõ zenei stílusnál megfordult, ami zenei hajlékonyságának és fáradhatatlanságának köszönhetõ.
Ferguson már gyerekként zseni volt. Már 11 éves korában szólót játszott a Kanadai Rádió Zenekarában. Montreálban, Verdun külvárosában született 1928. május 4-én. Az anyja hegedûmûvész volt az Ottowai Szimfónikus Zenekarban, majd késõbb tanár lett, aki segített a zenét mint tantárgyat bevezetni a montreáli iskolai rendszerbe. Az apja egy középiskola igazgatója volt. Ebben az idõben Ferguson 4 éves volt, és olyan jól játszott hegedûn, mint zongorán. Kilenc éves korában beiratkozott a Francia Zenei Konzervatóriumba, hogy szakmai leckéket vegyen. Az anyját és Louis Armstrong-ot nevezte fõ példaképének.
Amerikai debütálás 1948-ban
Ferguson a Montreali Középiskolába járt, de 15 éves korában kilépett, mert a zenét választotta hivatásának. Ebben az idõszakban játszott egy tánczenekarban – bátyja, Percy engedélyével – egy másik bimbózó jazz zenész kíséretével, akit Oscar Peterson-nak hívtak. 16 éves korában Ferguson már a saját jazz- és táncbandáját vezette. A zenekar tagjai kétszer annyi idõsek voltak, mint õ, kivéve a testvérét Percy-t, akivel fordított szerepbe került. 1948-ban a 20 éves Ferguson elköltözött az Egyesült Államokba és a Boyed Raebum progresszív zenekarral debütált a közönség elõtt. Játszott még Jimmy Dorsey-val és Charlie Barnet-tel is, de fellépett szólózenészként is fa- és rézfúvós hangszerekkel a New York-i kávéházak közönsége elõtt. 1950-tõl 1953-ig Ferguson kirobbanó, magas hangjaival õ volt a sarokköve a Stan Kenton’s Band óriási fúvós szekciójának. Ezen évek alatt Kenton-nal Ferguson kiépítette hírnevét, az elkápráztató technikájára – visítozó trombitálás a káprázatos magas regiszterekben – és mint szólista, a kreativitására támaszkodva. Maynard elnyerte a Down Beat magazin legjobb trombitása címet három egymás utáni évben 1950-tõl kezdve. Kenton-nal való munkálkodása után, három évig õ volt a legfoglalkoztatottabb stúdiótrombitás a Paramount Pictures-nél, ahol filmzenéket is felvettek, beleértve a bibliából vett címû Ten Commandments-et (A Tíz Parancsolat). 1955-ben Ferguson Leonard Bernsteinnél játszott a New York-i Filharmonikusoknál, ahol William Russo, Titánok címú darabjában szerepelt. A következõ évben, a szabadon úszó periódus után Ferguson megalkotta az elsõ „tizenhárom darabos” zenekart, melyek a csípõsen precíz fúvós szekciójukról voltak ismertek. A lesújtó erejû „Frame for the Blues” címû számban a Message From New Port albumról Ferguson drámai szóló-stílusa szárnyal fõként, de persze Don Sebesky, Don Menza és Slide Hampton is kínálnak valamicskét
Lelki megújulás Indiában
1968-ban és 1969-ben Ferguson Rhishi Valley nevezetû iskolában tanult Madras-hoz közel Indiában, mely tágította mind a spirituális, mind a zenei képességeit. A családját is magával vitte, de végül hazaköltöztek Angliába, ahol Ferguson Top Brass zenekarvezetõjeként túrnézott a zenekarral. A turnézáson kívül saját tervezésû hangszereket és fúvókákat készített lakhelyén, Manchester-ben. Mivel a lakhelye Angliában volt, így olyan elõnyökre tett szert, hogy egy európai turné megszervezése nem ütközött túl nagy akadályokba, a közelség miatt.
1969-ben Ferguson leszerzõdött a CBS Records-al Angliában, és összeraktak egy repertoárt az új angol bandájának, melyben pop és rock dalok voltak feldolgozva big-band formációra, elektronikus hangszerekkel. Ez volt Ferguson válasza a pangó ’60-as évekre. Kortársaktól hangszerelt darabokat a ’60-as évek végi és 70’es évek eleji slágerekbõl, mint például "MacArthur Park" és a Beatles' "Hey Jude." Ferguson ezekben az években vette fel a „Gonna Fly Now” címû számát – az ismert Rocky címû film slágerét – , aminek a népszerûségét köszönhette, amivel bejutott a TOP10-be, ami arany album lett és 1978-ban még Grammy-díjat is kapott érte. A „Conquistador” címû albumával, melyrõl a „Gonna Fly Now” is származik, szokatlanul kiemelkedõ helyet érdemelt ki a zene történetében, ugyanis a „Conquistador”-ral egyedül képes volt betörni a pop slágerlistáira 1977-ben. Ferguson fáradozásának köszönhetõen sikerült újra lángra lobbantani a nagyközönség érdeklõdését a big-band-ek iránt. A fanfárjai és a különbözõ hangszerekhez való szaktudása – amit gyakran demonstrált egyszemélyes fellépésein – elénktárt egy varázslatos példát az egyedi technikai virtuozitásra.
Big Bop Nouveau
Ráadásul Ferguson a trombita mellett még játszott harsonán, szaxofonon, klarinéton, hegedûn és zongorán is. Az 5 láb és 9 inch magas (175,25 cm) ember nagy erejét a fújáshoz a jóga gyakorlatoknak köszönheti, melyek képessé teszik, hogy kontrolálja a központi idegrendszerét és a tüdejét energiagenerátorként
Fiatal emberként az ’50-es években lángokba borította a jazz világát a mindenki számára új Birdland Dreamband-el. 40 évvel késõbb visszatért az eredeti szerepéhez, úgymint a legendás, elsõszámú big-band vezetõ. Ha megnézzük a zenei karrierjét, sokszor volt csúcson és völgyben, gyakran kóborolt messzire a zenéjének gyökereitõl, aminek következtében a hangzásvilága gazdagabb lett, a követõihez hasonlóan.
Bár azt soha nem lehet tudni merre kóborol majd legközelebb Ferguson, az viszont biztos, hogy ahol megjelenik ott nagy megmozdulás lesz.
Forrás:
www.maynard.ferguson.net
Korabeli újságcikkek:
http://www.innavoy.com/mfhighlife/articles_ads/
Eredeti cikk: Kortárs Zenészek, 7. kötet
Írta: Doszpoth Péter
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Kedvencekhez (37) | 
Idézés a honlapodon | Találatok: 4318 Hozzászólások (4) |  |
1. Írta: jikol, Dátum: 2007.07.29. 10:32               |
| 2. Írta: Peti, Dátum: 2007.07.29. 10:31 Én is trombitázok! |
| 3. Írta: , Dátum: 2007.03.24. 21:14 tök jóóóóóóóóóó! én is trombitázok |
| 4. Írta: , Dátum: 2006.08.05. 17:16 |
 |
| Hozzászólás |